Az érintés, az érzelem és a barefoot tudomány evolúciója

“Az ember elméje, ha egyszer egy új eszme által kifeszül, soha nem nyeri vissza eredeti méreteit.” – Oliver Wendell Holmes

Ez az egyik kedvenc idézetem. Valójában minden olyan idézetet szeretek, amelynek köze van a tanuláshoz, önmagunk kiterjesztéséhez és az önfejlesztésre való törekvéshez. Mindig is azt hittem, hogy a tanulási képességünk soha nem szűnik meg, és odáig megyek, hogy azt mondom, a mi felelősségünk, hogy egész életünkben tanuljunk és folyamatosan kérdőjelezzük meg tudásunkat. Ez különösen igaz az egészségügyi és wellness szakemberekre, mivel az emberi testről, fiziológiáról és patológiáról alkotott ismereteink folyamatosan bővülnek.

Pontosan ezért bővült folyamatosan az EBFA is az egyszerű lábbiomechanikától és a rövid lábgyakorlatoktól az agy, a légzés, az érzelmek és a mezítlábas tudomány neuroplaszticitásáig.

Ahogy készülök az EBFA 2018. januári arculatváltására, szeretnék egy kis betekintést nyújtani a mezítlábas tudomány erejébe és abba, hogy a felületek, textúrák és érintések megkülönböztetésére való képességünk hogyan kapcsolódik a gyermekek és felnőttek érzelmi stabilitásához.

A túléléstől a kifinomultságig

Az érintés egy erős bemeneti rendszer, amely 1. lehetővé teszi számunkra, hogy navigáljunk és manipuláljuk a környezetünket (pl. ha érezzük a sziklák éles tapintását a lábunk alatt, az lassabb járásra ösztönöz minket), és 2. lehetővé teszi mások számára, hogy navigálják és manipulálják a környezetünket (pl. ha érezzük, hogy valaki erősen megragad minket, az figyelmeztet egy lehetséges támadásra).

Az evolúcióban az érintés sem különbözik ettől. Az érintés művészete az egyszerű túléléstől (“ez fenyegetés vagy sem”) egyre finomabbá és megkülönböztetőbbé vált.  Az érintésnek ez a magasabb szintű feldolgozása a kezekre és a lábakra egyaránt vonatkozik és lehetővé teszi számunkra, hogy olyan összetett feladatokat koordináljunk, mint egy mikro-dissectiós műtét vagy a Braille-írás olvasásának képessége.

A mai emberben az érintésnek mind a védő, mind a megkülönböztető aspektusa még mindig létezik egy olyan kapcsolaton keresztül, amelyet a kutatók dualizmusnak neveznek. Az érintés e dualizmusa az érintés kiegyensúlyozott értelmezését igényli. Bármilyen eltérés a protektív > diszkriminatív irányba, és az egyén fokozott “harcolj vagy menekülj” választ ad az érintésre.

A tapintásra érzékeny gyermek

A legjobb példa erre az érintési egyensúlyhiányra vagy az érintéshez való megváltozott viszonyra a tapintásra érzékeny vagy védekező gyermeknél figyelhető meg. Láttál már olyan gyermeket, aki nem szereti bizonyos szövetek textúráját a bőrén, vagy nem eszik meg bizonyos ételeket az állaga miatt? Vagy találkoztál már olyan gyerekkel, aki nem szereti, ha más gyermekek megölelik, vagy szorongóvá és ellenségessé válik, ha más emberek közvetlen közelében van?

Ez csak néhány példa a sok közül arra, hogy az érintés szimpatikus idegrendszeri (túlélési / harci vagy menekülési) reakciót vált ki a gyermekben.

Kutatások kimutatták, hogy amikor ezeket a gyerekeket megérintik, vagy olyan textúrához érnek, amellyel szemben védekeznek, megugrik a kortizolszintjük, ami erőteljes stresszválaszra utal.

Jól ismert és elfogadott tény, hogy az emelkedett kortizolszint – akár gyermekeknél is – negatívan hathat az immunrendszerre (gondoljunk az autoimmun betegségekre és az allergiára), a zsírlerakódásra (a gyermekkori elhízás növekedése) és a tanulásra/memóriára (ADHD, autizmus, depresszió).

Ezért mondom mindig azt, hogy az érzékszervi megelőzi a kognitívot. Ahhoz, hogy a gyermekek optimális kognitív fejlődését (tanulás, memória, figyelem) lehetővé tegyük, biztosítanunk kell, hogy az érzékszervi stimuláció alapja – és az érzékszervi stimulációhoz való viszonyuk egészséges legyen.

(Ha többet szeretnél megtudni erről a témáról,  ajánlom A.J. Ayres kutatását: Sensory Integration by A.J. Ayres).

A mezítlábas tudomány alkalmazása az érintés és az érzelmek egyensúlyának visszaállítására

Amikor a szenzoros integrációról van szó, három fő területet kell optimalizálni a gyermekkori fejlődés során:  a vestibulárist, a proprioceptívot és a taktilist.

Ami érdekes, hogy ezek pontosan azok a fő szomatoszenzoros bemeneti rendszerek, amelyek lehetővé teszik az emberi mozgást – az emberi mozgás magasabb szintű kognitív működéshez és érzelmi tudatossághoz kapcsolódnak.

A talp testünk taktilis (tapintás) és proprioceptív érzékelésben gazdag területe, amely állás közben az egyetlen érintkezési pont a test és a talaj között.

A gyermekek egyre gyakoribb és egyre korábban elkezdődő lábbelihasználata, így az egyre kevesebb, talp felől induló szenzoros stimuláció és az érzékelésen alapuló világ felfedezés csökkenése együtt jár az ADHD, a szenzoros feldolgozási zavarok, az érzelmi szétkapcsolódás és az agresszió növekedésével a gyermekek körében.

Lehet, hogy van összefüggés? Szerintem igen!

De még semmi sem késő! A mezítlábas tudomány eredményeit felhasználhatjuk arra, hogy segítsünk az érzékszervi feldolgozási zavarokkal küzdő gyermekeknek és felnőtteknek, valamint bárkinek ezen a spektrumon.

Az alábbiakban néhány iránymutatást ajánlok a mezítlábas stimuláció integrálásához ezeknél az egyéneknél:

  • Kezdjük kis adagokkal és növeljük az időtartamot
    A taktilis defensivitásban szenvedők nagyon gyorsan elérhetik az érzékszervi fáradtságot, ezért kezdjük lassan és fokozatosan növeljük a kitettséget a reakcióik alapján. Engedjük nekik, hogy maguk irányítsák az ingerlés mennyiségét.
  • Erősítsük a biztonságérzetet és segítsünk leküzdeni bármilyen, esetleg felbukkanó szorongást a mezítlábas stimuláció során
    Beszéljük meg a szorongás problémáját, és készítsük fel őket mentálisan a mezítlábas/érzékszervi stimulációra, amely a foglalkozás során végbemegy. Igyekezz megértetni velük, hogy ez egy pozitív dolog , hogy jó asszociáció rögzüljön benne. Például írd le a lábuk alatt érzett textúrát vagy érzéseket.
  • Kerüld az éles / meghatározott textúrákat az elején, inkább kezdd tompább / enyhébb stimulációval.
    A lapos kövekről fokozatosan haladjunk a kisebb kövek felé, a textúrákhoz való hozzászokást figyelve.
  • Erősítsd meg benne újra, hogy a mezítlábas stimuláció hogyan kapcsolódik a biztonsághoz, és integráld a lábstimulációt bármilyen bolygóidegi tónustréningbe, rekeszizom légzésbe vagy kranioszakrális terápiás programba.
    Én javaslni szoktam pácienseimnek a Naboso edző vagy álló szőnyegek-, valamint a Naboso proprioceptív talpbetétek használatát mind az edzések során, mind a mindennapokban a vegetatív idegrendszer egyensúlyban tartása érdekében.

Ha többet szeretnél megtudni arról, hogy az orvosok hogyan használják a Naboso proprioceptív szőnyegeit és a taktilis stimulációt a “biztonság” érzet kialakítására, nézd meg Lois Laynee Restorative Breathing Programját (www.restoringbreathing.com).

Photo by Sandro Gonzalez on Unsplash |  Elen Yatsenko on Unsplash | Rebecca Campbell on Unsplash | Caleb Woods on Unsplash

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Sütiket használunk az oldalunk megfelelő működésének biztosításához, a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi média funkciók felkínálásához és az oldalunk látogatottságának elemzéséhez.